Gombostűre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán ittmarad.
Mennyi kérdés, mennyi féltés, Sok értelmetlen áldozat. A lepkegyűjtő emlék után kapkod, És felgyűlik a holt anyag.
You could hardly believe That it would ever come to this You've been always told: ignorance is bliss You could hardly believe You'd be misguided by disguise The spies that you despise fed you lies The spies that you despise fed you lies With the right words spoken All the doors will open What you're about to see Goes beyond fantasyThey fed you lies Fed you
Van olyan, aki nyugodt, hallgatag, Jól kezelhető, néma rab, De akad olyan, aki megvadul, Ha börtönéből nem szabadul.Megy a műsor, Nézed az életem, Majom a ketrecben, Igen, Ráznám a rácsot, De nem merem, Majom a ketrecben, De nem szabadulhat Börtönöm őre sem, Majom a ketrecben, Szívem, Annyiszor vádolsz, Hogy elhiszem Majom a ketrecben.
Vírus-város, törvény-örvény, Az ösztön a börtönöm, De az áhítat lassan átitat, S hogy itt lehetek, most megköszönöm.Keresem az utam Néha keresem a bajt És keresem azt Aki engem akart Akinek engem küldött Akit nekem szánt az ég
Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre, Ahogy együtt volt az a néhány jó barát? De nosztalgikus a nóta, Mert szétszéledt azóta Az a szépreményű jó kis társaság. És emlékszel, ugye, a lányra, Aki oly sokáig várta, Hogy beleszeressen végre valaki? S hogy a valaki Te lettél, Arról nem is igen tehettél, De azért nem kellett neked kétszer mondani.Elmentek a régi barátok, És nem jönnek soha vissza. De keresd meg a lányt, Tudom, hogy megtalálod. Kicsit haragszik ugyan rád, De azért visszavár.
Értsd meg, kérlek, Szeret valóban Téged, Pedig furcsa vagy néha igazán. Színjátékot ne tervezz, Nem kell semmilyen jelmez, Csak menj már, mert vár rád, Az a lány!Végre Most hogy végre látlak, Van kire gondolnom, Végre És ha meg nem is kívánlak, Azért lesz miről álmodnom, Eszembe jutsz És elénekellek, Szóvá teszlek, Újjáteremtelek, Csak engedd meg.
Előtted nem titok, Hogy nem voltunk angyalok. És úgy mintha nem fájna semmi kín, Táncoltunk az öröm romjain. És néha éber reggeleken Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.Ilyenek voltunk, vadak és jók, Bűnösök közt is ártatlanok. Ilyenek voltunk, és marad egy jel, Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Nem féltünk semmitől, Bár száz tervünk összedőlt. Mi mégis észrevétlenül Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül, De néha éber alkonyokon Tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom.Forró betonon hasalok, távoli hang csak a gyász, lassan lüktet egy ér, fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér. Ó csak játszik a szél. Tudom, már messze vagy rég.. Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj... álmodni nem hagy a vád. Ha becsukom fáradt szemem tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap.. Nélküled semmi vagyok. Valaki mondja meg milyen az élet Valaki mondja meg miért ilyen Valaki mondja meg miért szép az élet Valaki mondja meg miért nem Valaki mondja meg miért jó az ember Valaki mondja meg miért nem Valaki mondja meg miért lesz gonosszá Valaki mondja meg miért nemValaki mondja meg kinek kell hinnem Valaki mondja meg kinek nem Valaki mondja meg ki hova érhet Milyen az íze az élet vizének Valaki mondja meg a hosszú évek Miért tűnnek úgy mint egy pillanat Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt Valaki mondja meg hol maradt
Valaki mondja meg hogyan kell élni Apám azt mondta: ne bánts mást Valaki látta hogy bántottalak már Valaki látta hogy bántottál Valaki mondja meg miért vagyunk itt Anyám azt mondta hogy boldog légy De anyám azt nem mondta miért nem e földön Anyám nem mondta mondd, mond, miértAblakodon kívül,ott egy nagy város van Tombol a szél,s a távolban az égre lobban
A hajnal
Felkelsz és az arcodra egy mososlyt festesz Ez is kell a mindennapos jelmezedhez Milyen szép vagy Újra játszol,újra élsz Magányodról nem beszélsz Hangok hívnak,visszatérsz Nem szeretsz és nem remélszÁlmod után újra élsz egy régi testben Ez ma is jó lesz,csak kérlek,kedves,fesd ki szebben Ugye jobb így?
Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csendben Áthasít a zsoltár Hogy valaha ember voltálok ember közt vagy A leginkább egyedül Sírnak a gyászolók, Itt mindenki Csak a szerepét játsza, Egy réges-régi vágyad Ma teljesül, Sírok én is, És ezzel is Csak a szerepem játszom.
Nem lehet halott, Ami ennyire élő! Ezt el nem hinné más! Én tudom, hogy merre jársz! Egy árnyék az ágyon, Félbemaradt álom, Ezt el nem hinné más! Én tudom, hogy merre jársz!Majd én vigyázok, Hogy ne csak egy dal legyél, Szomorú emlékeim Sötét ködébe zárva, Haragod, örömöd bennem itt zenél, Megérint minden hang, És ezzel is Csak a szerepét játsza.
ma ennyire futotta.. holnap folytköv:) goooooooooooodnight