Legyél gyenge és tűrj. Hatalmas erőd ettől növekszik. Soha ne mutasd, soha ne használd, soha ne pusztíts. Szabad vagy: emeld fel magad!
Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.
Mennyi kérdés, mennyi féltés,
Sok értelmetlen áldozat.
A lepkegyűjtő emlék után kapkod,
És felgyűlik a holt anyag.
You could hardly believe
That it would ever come to this
You've been always told: ignorance is bliss
You could hardly believe
You'd be misguided by disguise
The spies that you despise fed you lies
The spies that you despise fed you lies
With the right words spoken
All the doors will open
What you're about to see
Goes beyond fantasy
They fed you lies
Fed you
Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.
Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.
Vírus-város, törvény-örvény,
Az ösztön a börtönöm,
De az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm.
Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt
Aki engem akart
Akinek engem küldött
Akit nekem szánt az ég
Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.
Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.
Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány!
Végre
Most hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Végre
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz miről álmodnom,
Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.
Előtted nem titok,
Hogy nem voltunk angyalok.
És úgy mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
És néha éber reggeleken
Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Nem féltünk semmitől,
Bár száz tervünk összedőlt.
Mi mégis észrevétlenül
Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül,
De néha éber alkonyokon
Tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom.
Forró betonon hasalok,
távoli hang csak a gyász,
lassan lüktet egy ér,
fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér.
Ó csak játszik a szél.
Tudom, már messze vagy rég..
Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj...
álmodni nem hagy a vád.
Ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok.
Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt
Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta: ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, mond, miértAblakodon kívül,ott egy nagy város van
Tombol a szél,s a távolban az égre lobban
A hajnal
Felkelsz és az arcodra egy mososlyt festesz
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez
Milyen szép vagy
Újra játszol,újra élsz
Magányodról nem beszélsz
Hangok hívnak,visszatérsz
Nem szeretsz és nem remélsz
Álmod után újra élsz egy régi testben
Ez ma is jó lesz,csak kérlek,kedves,fesd ki szebben
Ugye jobb így?
Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltálok ember közt vagy
A leginkább egyedül
Sírnak a gyászolók,
Itt mindenki
Csak a szerepét játsza,
Egy réges-régi vágyad
Ma teljesül,
Sírok én is,
És ezzel is
Csak a szerepem játszom.
Nem lehet halott,
Ami ennyire élő!
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Egy árnyék az ágyon,
Félbemaradt álom,
Ezt el nem hinné más!
Én tudom, hogy merre jársz!
Majd én vigyázok,
Hogy ne csak egy dal legyél,
Szomorú emlékeim
Sötét ködébe zárva,
Haragod, örömöd bennem itt zenél,
Megérint minden hang,
És ezzel is
Csak a szerepét játsza.
ma ennyire futotta.. holnap folytköv:) goooooooooooodnight
